суббота, июля 27

Голландия, Россия, Венгрия, Италия, еще Голландия, Франция и Испания

Brutalism
It isn't very often that begrudging doom metal seems a glimmering light in a sea of dime-a-dozen growling, slow tempo groups, but sometimes a light shines. Evoke Thy Lords is a welcome addition to the Solitude Production doom and gloom rep. as they unleash their second full length album entitled "Drunken Tales". This group has been through the phases a bit, stating gothic, touching on stoner, and now delving into death metal while touching on previous influences. For those not used to doom metal, the music is epic, slightly repetitive, and focuing heavily on atmosphere. Those who think three minutes and thirty seconds is all they can stand will probably be skipping through this album a lot because many of the tracks are past seven minutes, but those who want épic' will be very happy.

"Drunken Tales" is a great listen because one can zone out and rock out to it at the same time. The riffs are rather repetitive and somewhat fuzzy (there is the sludge doom influence) when considering a nine minute epic like 'Routine Of Life' but every once in a while things shift a bit such as just the guitars being heard 3/4 of the way through the song or the solos being performed amongst the chugging haze. One thing that Evoke Thy Lords does wonderfully is include a flute that intervenes in many of the tracks. It is beautiful to hear and really sets them apart from the standard doom metal band. On the downside, the vocals- which are death growls- are very difficult to hear as they feel they were pushed into the background almost exclusively. On tracks like 'Down The Drain' they are a little clearer but mostly fans will be wondering what happened to the production. Like the third Torture Killer album, vocal quality can make or break a fan's decision, but the overall pace and sound of the album should keep all doom fans quite happy simply for the mix of guitar and flute. It is a worthy combination.

E:\music\stoner
Думовые, мутные волны риффов окутывают нежные мелодии флейты и как прибой возвращают вас обратно в эту умело созданную атмосферу сладжевости. Не стоит ожидать тупого напора, "наваливания" и прочих атрибутов жиробили, эта пластинка не про это. Все песни слушаются на одном дыхании, и пока крутится диск вы точно не заскучаете, хоть здесь и много от трада.

Бэндкэмп снизу, ссылка на группу в названии, вся петрень и огромное спасибо Новосибирску за такую музыку.

A szibériai Novoszibirszk városában alakult az Evoken Thy Lord, akiknek új lemeze a Solitude kiadványaként landolt a postaládámban. A 2002-es alakulásuk után 2007-ben magánkiadványként jelent meg debütáló, gótikus doom metalt tartalmazó lemezük, az Escape To The Dreamlands, amit a kiadó 2008-ban szélesebb körben is megjelentetett. Messze átlagos zenei világgal rendelkezett a zenekar ekkoriban. Egy split és négy évnyi hallgatagság követte a debütálást, most azonban átalakult külsőségekkel és zenével tértek vissza. Kilóg a megszokott My Dying Bride utánérzésekkel tűzdelt lemezek sorából, ennek bizonyítására elég az iszákos asztronauta képét megvizsgálnunk a borítón. A zenekar mostani iránya egy újnak nem nevezhető, de elég egyedi zenei keverék, ami magába foglalja a sludge súlyosságát, már-már a Downra is emlékeztetve, a stoner világ szellősségét és a 70-es évek pszichedelikus zenekarainak hangulatát. Nem túl figyelemfelkeltő a borító, de hangulatában elég jól össze tudja foglalni a várható dalokat: a kozmosz varázsa keveredik a hétköznapok nyomasztó egymásutánjával és a magánnyal.

Teljesen eltűnt a korábbi a női ének és a hörgés helyébe valami narráció szerű, rekedtes hang került, de ez is olyan szinten a többi hangszer alá, hogy nem is igazán lehet jelentőséget tulajdonítani neki, az egész lemezre az instrumentális részek uralkodása a jellemző. A lemezt leginkább Sergey Vagin és Yury Kozikov gitárosok örömjátékának lehetne nevezni, mivel mind az öt, jelentős játékidővel rendelkező dalt sikerült feltölteniük kemény doom riffekkel, akusztikus pengetésekkel és néhol Gilmourra emlékeztető lebegős szólókkal. A dolognak még sincs improvizációs hatása, mert a dalok egész jól megkomponált, tekervényes, mégis összetartó egészként veszik a hideg, északi levegőt. A légzésben sokat segít a folyamatosan jelen levő, málházós cammogásokat lazán és dallamosan követő fuvola hangja, amiért Irina Mirzaeva dícsérhető. Néhol folkos, keleties dallamokat is elő tud varázsolni hangszeréből, megidézve a Jethro Tull szellemét, de a zeneileg rokonságba sorolható, fuvolával is kísérletező Cathedralt is. A lemez érdekes keveréket nyújt a különböző műfajokból, vagy akár korokból, végig magas színvonalon, ötletesen valósítják meg elképzeléseiket, valahol azonban mégis kicsúszik a dolog a kezeik közül. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy aki a lemez első dalát meghallgatja, az konkrétan már mindent hallott, a folytatásban ugyanezt fogja kapni csak újra és újra átvariálva a dalstruktúrákat.

A lemez egy tökéletes aláfestő zene, igényes szórakozás egyéb tevékenységek folytatása közben, de csak rá figyelve szinte emészthetetlenül töményre sikerült. Aki kemény, mégis kellemes hallgatni valóra vágyik munka vagy bármi más közben, annak magasabb pontszámot is elérhet a lemez, mert valóban korrekt lazulást képes biztosítani komolyabb agyi igénybevétel nélkül is. A dalok közül a 2., Dirty Game ugrik ki valamivel, de a jazzes beütéssel bíró Dregs is jól sikerült szerzemény. Én igazából a folytatásra leszek kíváncsi, mert egy valamire való énekkel és valódi dalokkal ez a zenei kavalkád könnyen okozhatna meglepetéseket. Addig is a lemez egésze meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.

Secondo full lenght per gli Evoke Thy Lords, band proveniente dalle estese lande russe dell'etichetta. La band dopo gli esordi doom più vicini a sonorità gothic, fa virare le influenze su altri orizzonti, tirando fuori un'anima diversa. Doom appunto, ma con grandi influende stoner, acid e rock psichedeliche. Le cinque song che compongono 'Drunken Tales' ci regalono della buona musica, fatta con personalità e che colloca la band in un proprio personale cammino; ci troverete Blood Ceremony, Electric Wizard, e Ramesses. Ascoltando i brani abbiamo la sensazione che la band sia a proprio agio in questa nuova dimensione musicale, e forse i ragazzi hanno trovato il loro congeniale sound, speriamo non dettato dalla tendenza di molte band che hanno trasformato il loro doom sound in sonorità più stoner e slundge, sonorità molto trendy negli ultimi tempi. 'Drunken Tales' è un album omogeneo senza particolari picchi, dove di rado capita d'incontare la voce, si passa da momenti suadenti in cui regnano le parti di flute di Irina Mirzaeva in "Dirty Games", o nella più acid "Down the Drain", o ancora in "Dregs", forse la traccia più vicina ai Blood Ceremony, fino alla finale "Cause Follows Effect", la traccia più doom dell'album in cui vi è una maggiore presenza della voce con buon parti growl. Gli Evoke Thy Lords tracciano una nuova strada con tutte le premesse di un buon cammino nella speranza che il seme di 'Drunken Tales' dia buoni frutti in prossimo futuro.

Se vi piacciono le nuove frontiere del doom, questo lavoro merita un ascolto.

Erik : The album name 'Drunken Tales' by the Belarus formation Evoke Thy Lords evoked in me the expectation of a stoner band: the name, the album title and the artwork and title of the songs. Yet they surprise me by sounding more doom metal like, more like all bands in the seventies that had Black Sabbath roots. However, the flute is something that distinguishes them from all the above and others: Irina has a major role and lifts the band up to exotic heights by whistling in enchanting way. A song like 'Dirty Game' is more shoe gaze and laid back but that flute brings it up a notch. The influences are clearly psychedelic and rock from the seventies but that extra flute dimension is one we rarely hear in such a major role. Nice album!

Erik : 'Drunken Tales' en het artwork in combinatie met hun naam scheppen de verwachting dat je met een puur woestijn stoner metal gezelschap te maken hebt. Niets is echter waar. De recht toe recht aan doom metal met de wortels diep in bands uit de periode van Black Sabbath ligt lekker in het gehoor, mede door het gebruik van een dwarsfluit die zich doorheen de rollende riffs van elk nummer een weg baant en steeds weer doel treft: het tilt de CD op tot een geweldig plaatje. Zo is het eerder gezapig een laid back, shoe gaze achtige 'Dirty Game' bijna exotisch te noemen door het gebruik van het Berdientje. Hier is haar naam echter Irina. De band laat duidelijk zijn seventies invloeden horen, zowel de rock als psychedelische kant maar voegt daar een dimensie aan toe die we zelden bij beginnende bands horen. En dat is een dikke plus. Prima schijf.

Lorsqu'on parle de doom, on parle tout de suite d'une ambiance pesante, sombre, souvent déprimée. Chez EVOKE THY LORDS l'ambiance y est et ce dès la jaquette représentant un cosmonaute ivre qui, sans doute, nous compte ses histoires sordides d'homme de l'espace : le titre de l'album étant « Drunken Tales ». Je dis bien cosmonaute car c'est le terme approprié pour parler des voyageurs stellaires russes et comme EVOKE THY LORDS est un groupe russe... Bref, après un premier essai en 2008 avec « Escape to the Dreamlands » orienté plus doom/gothique, la bande sibérienne revient après un retournement à 180°. Et voici que ce « Drunken Tales » à la typographie typée stoner nous apparaît comme un stoner/doom/sludge à flûte. Alors est-ce que EVOKE THY LORDS retourne sa veste en ayant enfin trouvé sa voie ou bien est-ce juste purement commercial (le stoner se vend bien ces dernières années). Débat stérile que je laisserai à d'autres puisque, de toute manière, le contenu est plutôt sympathique. Points intéressants, les guitares sont vraiment utilisées en nappes, point trop de rythmiques lourdes et, s'il y en a, elles sont justement mesurées pour plutôt créer un ambiance héritée du doom.
Je dirais que les compositions sont stoner/sludge tandis que la façon de jouer est plutôt doom. On sent même parfois des influences jazzy pointer le bout de son nez du côté du jeu d'Alexandr Mironov aux fûts ou du côté de la flûte traversière. La voix, peu présente, très très peu même n'est en rien intrusive et se retrouve plantée dans le fond sonore en tant que nappe quand la flûte prend la place du chant lead. Cette flûte est toujours présente et se mélange parfaitement au reste rappelant forcément un JETHRO TULL en moins technique bien sûr. Les lead de guitare se rapprochent de la flûte en timbre ce qui nous noie dans une ambiance où le groupe ne forme qu'un. Une vraie réussite. On a même le droit en prime à quelques riffs ben rock n'roll comme sur « Dirty Game ». On rentre vraiment dans l'univers du groupe même si le côté cosmique ou « je-te-raconte-une-histoire » n'apparaissent vraiment pas à l'écoute contrairement à ce qu'annonçait la pochette. Le trop de réverbération s'il peut avoir tendance à agacer l'oreille n'en est pas moins une marque de fabrique du genre et correspond à l'ambiance de l'album. Il n'y a que peu de choses à dire sur cet album si ce n'est que c'est une transformation réussie pour EVOKE THY LORDS qui aura évolué et créé sa propre identité sonore. Un album sans gros soucis, pas génial, vraiment pas mauvais, juste bon. Quelques morceaux sont quand même à souligner comme « Dirty Game » et la piste bonus « Cause Follow Effects » accompagnée d'une chanteuse en invitée. Un album à conseiller aux fans d'ambiances, de doom et de sludge qui y trouveront un minimum d'intérêt.

Hace poco, discutía con una persona acerca de la originalidad en la música actual. Desde mi postura defendía que a día de hoy la originalidad es algo que en la música, en términos generales, es muy difícil de conseguir para una banda, y que los músicos en nuestros días extraen ideas e influencias de unos ámbitos y otros para aplicarlos a su música y así construir sus propias composiciones y sus propias obras. Actualmente la mayoría de los grupos buscan más la personalidad que la originalidad, pues se parte de la idea de que “todo ya está inventado” y se prefiere que su música sea reconocida por una voz, una batería, una guitarra o una entonación, que a marcar un antes y un después en la música, si bien existen grupos y proyectos que a través de la experimentación en la música buscan nuevas vías dentro de la música desconocidas que puedan descubrirse y explotarse. Todo esto partiendo de una base general, pues la originalidad es un concepto que se puede interpretar dependiendo del contexto. Porque, ¿qué es la originalidad? Entendemos originalidad como algo relativo al origen, algo que no se haya realizado antes y que se puede utilizar como modelo ideal para realizar una copia. Partiendo de esta idea, la originalidad puede estar presente sí o no dependiendo del punto de vista que le demos.

Utilicemos el caso de Evoke Thy Lords, grupo formado en 2002 en Rusia que en 2008 lanza su debut 'Escape To The Dreamlands' en el cual profesaban un Doom/Death de corte gótico, y que con su nuevo trabajo 'Drunken Tales' han realizado un lavado de cara en el que esta vez se decantan por un Stoner/Doom que toma ideas de sus comienzos como banda tales como el uso de algunos riffs y growls propios del Doom/Death (tal y como se puede percibir en su primer tema, "Routine of Life") y nuevas ideas como el uso de flautas. ¿Es original a nivel general de la música? No: el Stoner/Doom ya existía de mucho antes, al igual que el Doom/Death y el uso de flautas dentro del Metal. ¿Es original dentro del contexto del Stoner/Doom? Hasta cierto punto sí, ¿cuántos grupos de Stoner/Doom usan elementos como el Doom/Death y el uso de flautas? A excepción de Celestial Season que con su 'Solar Lovers' introducían elementos propios de los Kyuss, pocos son los grupos que pueden presumir de hacer semejante mezcla dentro de dicho estilo, lo que hace pensar que términos como “originalidad” no pueden ser tomados tan a la ligera.

Siendo su debut en Solitude Productions (no necesita carta de presentación este sello), 'Drunken Tales' es un más que buen ejercicio de Stoner/Doom con los añadidos mencionados anteriormente. El uso de flauta en este trabajo no desentona en absoluto con el resto de instrumentos, y puede servir tanto de acompañamiento para los riffs más enérgicos como para reforzar la melodía o los pasajes más calmados que se pueden apreciar en "Dregs". Otro aspecto que percibiremos en estos Evoke Thy Lords son los punteos que están a la orden del día en este disco como en "Dirty Game" y "Down The Drain", además de otros detalles de los que el disco no está exento como en "Cause Follows Effect", tema más próximo a su anterior trabajo por la fuerte presencia de su sonido Doom/Death y aspectos góticos que vienen a cargo de las voces femeninas llevadas por Anastasia Kuzheleva.

El resultado es majestuoso, no sólo por lo detallista y rico en matices que es el trabajo, sino también por lo bien empleados que están sin que suene nada forzado dentro de los estándares del Stoner/Doom, además de brindarnos buenos momentos.

El único “pero” importante que se le puede achacar es el sonido final: le falta más detalle y da la sensación de ser bastante grave el resultado final, “apagado”, como si todo estuviera de fondo, algo que es de pecado considerando los diversos elementos que encierra 'Drunken Tales'. Un sonido más detallista y cristalino en los momentos más puntuales del disco (pasajes calmados y melodías) habrían dado un resultado mejor de lo que ya es este trabajo en sí.

Puede que a la música le falte originalidad e ideas nuevas que no haya realizado nadie antes, pero con grupos como Evoke Thy Lords y su nuevo disco, ¿quién necesita a veces originalidad?

Комментариев нет:

Отправка комментария

Примечание. Отправлять комментарии могут только участники этого блога.