воскресенье, июля 19

Boys! review: Femforgacs

Az Evoke Thy Lords eddig megjelent két nagylemezéről található ismertető oldalunkon. A csapat debütáló korongjáról haragSICK írt, és egy igen magas osztályzattal honorálta az ott hallott teljesítményt. A 2013-as második albumot boymester kritizálta, aki már kevésbé volt lelkes, de az általa adott 7 pont sem nevezhető épp rossznak. Aztán nemrég kaptunk a Solitude Productions-től egy példányt az orosz banda friss opuszából, ami a hosszú és egyben beszédes Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar! címen fut.

Elkezdtem tesztelni ezt a zöldbe öltöztetett gombás cuccot, és a kezdő nóta (Damn These Deserts) alapján gyorsan megnyomtam a "vállalom” gombot. Utólag elmondhatom, kissé elhamarkodott döntés volt ez a részemről. Ugyanis a nyitó dal az egyetlen instrumentális szerzemény a lemezen. És a legpszichedelikusabb is egyben. Persze a későbbi számokban is akadnak bőven elszállós részek, utaztatós hangulatok. Meg gyenge vokális megoldások. Amik szerintem sokat rontanak az összképen. A női ének egész pofásnak mondható, de a férfi, elég egydimenziós extrémkedés nem igazán tetszik.
De vegyük sorjában a dolgokat!


A kezdés, mint már említettem, kifejezetten meggyőző! Kellemes, lebegős témák, a fuvola frankón helyettesíti az énekhangot. A nóta felénél csapnak bele a húrokba, némi riffelgetés erejéig, de előtte és utána is a pszichedelia játssza a főszerepet. A fuvola előtérbe helyezése miatt nyilván mindenkinek beugrik a Jethro Tull, vagy épp itthonról a Török Ádám és a Mini neve. Mivel mindkét alakulatot kedvelem, így a ruszkik ez irányú törekvését is díjazom. A Betrayer / Lier kongás intrója is fület simogató, aztán a fuvola és a női vokál (ami itt még kimerül az "ááááázásban”) sem tudja megtörni az atmoszférát. Első füleléskor már-már azt hittem, hogy ezúttal egy kvázi instru lemezt csináltak a ruszkik, mert csak nem akart megérkezni az ének. De nem így lett, ugyanis 4:25 körül megkezdi áldásos tevékenységét a hörgős fószer, Alexey Kozlov. Majd kisvártatva a női énekért felelős vendégjátékos, Anastasia Kuzheleva is csatlakozik. A zenekar első lemezén már hallható volt ez a mély hörgés-női ének kombó, csak ott az utóbbi az áriázós stílust képviselte. A Drunken Tales vokál szempontjából váltást jelentett, ott nagyon a háttérbe volt keverve az a morgás-szerű valami. Most viszont újra előrébb került a hörgés, viszont a hölgyemény stílusa nem operába illő, hanem a hippis, okkult rockos formulát hozza.

Hallottam már nála ügyesebb/karakteresebb orgánummal rendelkező énekeseket, mégis jobban tették volna, ha neki adják az énektémák nagyobb hányadát. De nem így tettek, a hölgy csak mellékszereplő a derekasan (ámbár kevéssé érdekfeszítően) hörgicsélő Alexey mellett. A riffek természetesen tipikus, a Black Sabbath-ban gyökerező doom/stoner formulák szerint íródtak. Teljesen sablon dolgokat művelnek a gitárosok, amikor be van kapcsolva a torzító. Szerencsére a lazább, torzításmentes, elszállós témáikban több a kurázsi. Néha óhatatlanul felsejlik a Pink Floyd neve az ilyen mélázósabb szakaszoknál.



A legnagyobb problémám a koronggal mégis az, hogy 7-8 hallgatás után sem tudok visszaemlékezni egyetlen fogós dalra sem. Egy-egy részlet erejéig beugrik valami. Egy jól eltalált ének, vagy fuvoladallam, netán gitártéma. De ez kevés a dicsőséghez!

Leginkább háttérzenének alkalmas az Evoke Thy Lords aktuális műve.
A végig ihletett fuvolajáték miatt kapnak plusz fél pontot!

Комментариев нет:

Отправить комментарий

Примечание. Отправлять комментарии могут только участники этого блога.